Lelki Őshazám Székelyföld- 2011
Most jöttem meg ismét Székelyföldről, idén már harmadszorra! / Hála Istennek/ Először áprilisban a velem készülő Szerelmes Földrajz portré-sorozat stábjával végigforgattuk Csiksomlyót, Máréfalvát, Csomakőröst és Zágont.
Az én szerelmes földrajzom ez..
Csíksomlyón Babba Mária, a csodálatos, hozzá zarándokló tömegek Pünkösdi búcsújárása, a szent hegy, az ősi kápolnák, az erőt próbáló meredek stációút.. Máréfalván a sok-sok, még álló vagy éppen az enyészetnek már magát megadó, fenséges székely kapu, a székelység csodálatos ősi szimbólumai, örök mementók.. Zágonban a többszáz éves Mikes-tölgyek, melyeket csak négy-öt ember ölel át, századokat átkötő hatalmas tanúfák. És Csomakőrös, imádott Csomám szülőfaluja, ahol a kis református templomkában , az ősi falak között állíthattam fel néhány napra az öt négyzetméteres „hódolati textilemet”, az Im Memoriam Kőrösi Csoma Sándor. Ezután én ott maradva áthajtottam Kovásznára, aholis meghívottja voltam a Gazda József által szervezett Csoma-napok és konferencia színhelyére. Hát ez a néhány nap is megérdemelne egy külön fejezetet!
Kovászna, kis városka a történelmi Magyarország szélén, amolyan kis végvár, Csomakőrös csak néhány kilométerre van tőle. Itt szervezi az előbb említett történelem tanár, székely ember, immáron két évtizede a mára már nemzetközivé fejlődő Csoma-emléknapokat, előadásokkal és Csoma szellemében és emlékezetére rendezett kortárs művészeti kiállítással. 20-25 meghívott előadót vendégül látva az ínséges időkben is oly híres székely vendéglátással. Az előadások nagyon érdekesek és tanulságosak, rangos előadókkal, Csoma-kutatókkal, nyelvészekkel, történészekkel. Ja, és buddhistákkal, akik szintén mélyen tisztelik alkotását. És ezt a szervezők minden évben könyvbe foglalják! Kicsi, de milyen erős tartó erők ezek, hogy ne vesszen feledésbe az óriás székely-magyar életáldozata!!! Mert a zsenije fennmarad , a megalkotott angol-tibeti szótár és a fantasztikus munkával és egyedülálló minőségi fokon lefordított tibeti őskönyvek, szent könyvek, tudományos, filozófiai és orvosi könyvek—beírták nevét örökre a világ történetébe, de ami nekünk magyaroknak és székelyeknek fontos, sose feledjük, hogy az a mély meggyőződés indította és vezette olyan messzeségbe, hogy bebizonyítsa, hogy mi” Attila népe vagyunk” és őseink, a hunok „nagy kultusznemzetként onnan ereszkedtek alá, -Belső Ázsiából. Ezeket a gondolatokat a távol-keleti népek tényként kezelik és tisztelik, élükön a Nobel-díjas, nagy indiai költő, gondolkodó Rabindranath Tagore, aki Magyarországon járva mindig elmondta, hogy meggyőződése, hogy az ő és a mi bölcsőnk együtt ringott Ázsiában… Csoma is ezért a meggyőződésért adta életáldozatát, az igazságot kereste ott, kizárólag váratlan halála miatt híúsult meg törekvése. A befejező napon egy csodálatos koszorúzási ünnepséget rendeztek a drága, jó kovásznaiak és csomakőrösiek, nagyszabású, szép istentisztelettel és prédikációval és ahol végül Csoma emlékezetét hordozó emléktextilt is áldással indították identitást hirdető vándorútjára. Nagyon érdekes volt, hogy még Darjeelingből is jött előadó, magának Őszentsége a Dalai Lámának munkatársa Choegyal Tenzin. Az emlékháznál kopjafa avatás és kitüntetés volt, az idén a fantasztikus ember és történész, Egyed Ákos /bácsi/ kapott Kőrösi Csoma Díjat! Isten áldja meg őt is!
Második jelenésem, az elmaradhatatlan, immár tizedik /!/ Pünkösdi búcsújárásom Csíksomlyón. erről már sokan és sokszor írtak, beszéltek, én is csak szuper-szuper lativuszokban tudok róla beszélni, de leginkább imádom átélni!! Az az igazság, hogy olyan magasságokba korbácsolódnak ott az érzelmek, a lelkek, /legalábbis az enyém/ hogy ha beszél róla az ember, vagy netán még le is írja, szinte csak lelkendező közhellyé silányulhat. Képtelenség megfelelően kifejezni azt, ami OTT történik! Kérem szépen, tessék átélni!
Harmadik csodajáró utam alig néhány nappal a pünkösdi, Csíksomlyói Szűzanya által megáldottan való hazatérés után történt, szintén júniusban.
A Bálványosi Művésztelepre hívtak meg az ottaniak. Olyan nehezen indultam neki, mivel előtte nem sokkal jöttem meg a pünkösdi búcsúból és sok a tennivaló, stb. Nem utolsó sorban mégiscsak 850 kilométer, hiába, no, hatalmas ez a történelmi Magyarország! És milyen gyönyörű! Aztán péntek reggel elhatároztam, hogy mégis visszamegyek, nem bántom meg őket azzal, hogy elfogadtam, majd lemondom a meghívást..
Háááát, de jól tettem!!!!
Annyira csodálatos volt, hogy még mindig lebegek! Bálványos egy csodagyönyörű helye a világnak! Isten és az Anyatermészet mindent odatett, amit csak lehet!
A legkülönbözőbb formákban domborodó, zöld hegyek, dombok, hatalmas,/ még ki nem írtott!/ erdőségek, a medvékkel, kiknek friss lábnyomait a reggeli sétáknál még láttuk.. A kénes barlangok, mofetták, fortyogó kis tócsák, zubogó medencék, gyönyörű fenyők, tölgyek, füstölgő talaj, buffogó lápok, hátul a zöldnél zöldebb hegyek mögött fátyol-kéken rajzolódik a Kárpátok csodálatos vonulata.. az egész egy elvarázsolt hely, minden részletével! A Föld alatt szunnyadó, de állandó jelzést adó Természeti Erő, és fenn, kívül a gyönyörű táj, domborzat, egyedülálló vegetáció, a gyógyforrások tömkelege, a várrom, a legendákkal és történelemmel - igazi Szakrális Hely.... !!!
És a fantasztikus emberek, megint!!! A Grand Hotel Bálványosba voltunk beszállásolva. Hegedűs Ferenc nevű székely üzletember / de a nagyon jó fajtából/ elhatározta tavaly, hogy a tulajdonát képező szállodába meghív erdélyi és most már magyarországi művészeket, egy-két hétig vendégül látja őket, és ők, mi, pedig otthagyunk egy alkotásunkat, amit vagy ott készítünk, vagy hozunk magunkkal.. Létrehoz a munkákból egy kortárs Kárpát-medencei gyűjteményt. Milyen nagyszerű gondolat! Milyen nagyszerű ember!
Az ott-dolgozáshoz biztosított mindenféle dolgot, a festőknek vásznat, papírt, festékeket, keretezőt, a szobrászoknak mindenféle szerszámot, gépeket, faragnivaló anyagot. A vendéglátás fejedelmi, reggeli-ebéd-vacsora, persze székely pálinkával és finom borokkal, "kerti" sütögetések, legelegánsabb borvacsora Kaló Imre, különös egri borász-gondolkodó /vagy gondolkodó borász?/J pincéjéből és személyes felkonferálásával, ami több volt annál, mint borbemutató. Éneklések, buszos kirándulás a környékbeli ősi helyekre- pl.a gelencei templomba, ahol a leggyönyörűbb Szt.László legendás freskótöredékek vannak.
Szóval olyan tömény élménybomba, hogy az ember felrepül a világűrbe!! J
A drága emberekről nem is beszélve! Ott Ábelek és Mózsik ülnek az asztalnál és mesélik döbbenetes életüket! / Itt személy szerint is lebontva, külön fejezetbe írhatnám Vinczeffy Laci különös festményeit, Édesapja történetét, melyet filmen is láthattunk 2009. Vízkeresztkor a Duna tv-ben. Márton Árpád, vagyis Marci legendás, bús-vidám történeteit fiatal koráról, a nagy gyaloglásokról, a felvételiről és a Csau éráról is.. A Kosztándi házaspár életútját, Jakobovits házaspár életútját, Petkes József különös alakját, Bóér Klára kétségbeesésből fakadt gyönyörű vers-üzeneteit, a fiatalabbak-szobrászok, festők, fotóművészek életeit, Petrovics István király és püspök szobrait szerte a környéken, Balási Csaba és Nagy Lajos különös fotóit, de utóbbi fantasztikus, finom székely hangsúlyokkal nagy tehetséggel előadott vicceiről. aminek következtében harsány nevetésünktől amitől bizony zengett a Bálványos, a Kárpátok, de talán még a Hargita fenyő is meglebbentek- mosolyogva… Felsorolásom egyáltalán nem teljes, csak ahogy hirtelen jöttek az emlékek.
Persze ott is akadnak kevésbé drágák, sőt egyenesen ördögiek, de mégis azt mondom, főhajtás mindazoknak, akik -így vagy úgy- végigélték ott, nemcsak az utóbbi 90 évet, hanem a megelőző legalább ezret, vagyis ezerötszázat- Attila és Csaba királyfi után...
Szóval megjöttem az én kis Magyarországomra, elszorult szívvel és torokkal, de mindig, újra és újra megerősödve, és megerősödve a szeretetben irántuk!
Mély főhajtás minden szülőföldjét védelmező, szerető, érte halni volt képes, ápoló és gyarapító, fejlesztő és felemelő székely és magyar embernek, aki egy kivételesen tragikus történelmi csapás áldozataként és szenvedőjeként büszkén tudja őrizni ősi hitét és identitását!
Isten áldja meg és jutalmazza meg Mindegyikőjüket!
És köszönöm, hogy -persze Isten segedelmével- hitet adtak nekem!
Kubinyi Anna
2011. július 2.-án
CSOMA KAPUI - VICTORIA MEMORIAL HALL- KALKUTTA
2013. november 13.- december 8-ig
Életem legfelemelőbb, legemlékezetesebb, legkülönlegesebb, leglátogatottabb kiállítását rendezhettem és bontottam Kalkuttában, a Victoria Memorial Hallban. Az egész esemény kialakulása, története olyan magától érthetődően, szépen, lassan gördült előre csalódásokkal és lemondásokkal kikövezett útján, míg egyszercsak megjött az írás, Csoma emlékkiállítást rendezhetek a Victoria Memorial Hallban!
Először is ott volt 2009-ben a delhi Magyar Kulturális Centrumban rendezett kiállítás Lázár Imre igazgató úr felkérésére, Csoma születésének 225. évfordulója tiszteletére.. Akkor Kőrösi Csoma Sándor iránt érzett hatalmas tiszteletből és szeretetből indíttatva elzarándokoltam darjeelingi sírhelyéhez. Csodálatos, mély lelki élmény volt, kétnapos meditáció. Ott, a sír mellett ülve szomorúan hatott a síroszlop fő nélkülisége.. Akkor fogadalmat tettem a díszurna visszaállítására. Jól ismerjük eredeti formáját a csodálatos Széchenyi-féle miniatúráról és felkutatott képekről, ezért visszautazásom előtt feljegyeztem az oszlop rész-méreteit, hogy otthon a képek alapján és a méretek ismeretében egy méretarányos urna 1:1-es tervrajzát elkészíthessem. Mivel a síremlék a Bengáli Műemlékvédelmi Felügyelőség tulajdona, így a külügyminisztérium segítségét kellett kérnem a visszaállításhoz. A külügyminisztérium, Külügyminiszter Úr azonnal az ügy mellé állt, sőt felajánlotta, hogy ők ott, helyben megcsináltatnák a már pontos műszaki rajzot és szerelési utasítást is tartalmazó beadványom alapján..
A fogadalmam megvalósult, 2012 novemberének végén, Csoma halálának 170. évfordulóján, ráadásul Házelnöki főhajtással egybekötve eredeti állapotába visszakerült a zarándokhely, Csoma sírja. 
Ekkor a külügyminisztérium „bónuszként” felajánlott egy kiállítási lehetőséget Indiában.
Elsőként Dr. Terényi János úr, India delhii nagykövete kezdeményezésére Shantiniketanban lett volna egy emlékkiállítás, de logisztikai problámák miatt lemondták. Majd 2013. tavaszán Darjeelingben . Ott pedig zavargások támadtak, ezért lemondtuk. Mindkettő a sors rendezése szerint és Isten akaratából elmaradt.. Akkor ezek a történések, megvallom, kisebb lelki traumát okoztak, de nem volt mit tenni.. Ezután vetette fel Nagykövet Úr a kalkuttai Victoria Memorial Hall ötletét, kérte állítsak össze dossziét munkáimról, Kőrösi Csomáról, aki élete utolsó tíz évét ott töltötte Kalkuttában, ott adták ki világra szóló művét , az első angol-tibeti szótárat. Az Asiatic Societyben élt és dolgozott remetei magányban, szobája ma is eredeti állapotában látható. Tehát Csoma ma is élő jelenlét Kalkuttában ezért esély lehetett a kiállítás befogadására. Az esélyt nagykövetség és a kalkuttai tiszteletbeli konzul úr hathatós befolyása is segítette, olyannyira, hogy júliusban megkaptam a hivatalos befogadó levelet a Victoria Memorial Hall kurátorától. Óriási munka következett, gyorsan megszületett másik kalkuttai óriás, Rabindranath Tagore emléktextilje, a Csoma oltár, ezek fogadták az antréban a látogatót. Készült még néhány kisebb kép az ősi magyar motívumkincs sorozatához, egy kis brossúra tervezése és utolsó pillanatban egy személyes találkozás után Balog Zoltán miniszter úr az NKA-n keresztül miniszteri keretből hozzásegített minket egy album második kiadáshoz, amelybe kiegészítésül az egész kiállított anyag bekerülhetett. Fantasztikus összefogás volt - miniszterek, minisztériumok, fotós - tervezőgrafikus - nyomda és személyem…
És minden megszületett , egyszercsak ott voltam és már állítottam fel a székelykapukat és raktuk fel a Csoma emléktextileket, a sok ismertető szöveget, gondolatokat, üzeneteket..A kiállítás egy csodálatos megnyitó eseménnyel megkezdődött. Itt megint egy „véletlen” egybeesés volt, Dr. Martonyi János külügyminiszter úr éppen Indiában, Delhiben tartózkodott így az eseményre eljött Kalkuttába, megnyitni a Kőrösi Csoma emlékkiállítást. Ez nekem nagy megtiszteltetés volt és öröm, hogy országvezetőink ott hajtanak főt Csoma fantasztikus életműve és életáldozata előtt. A vendéglátók szeretete és tisztelete jeleként a kalkuttai filharmónikusok fél órán keresztül Bartók és Kodály műveket játszottak, gyönyörűen! Ez mind, ott a messze Indiában, a harminc fokos november-végi esten, a Gangesz felől érkező kellemes lágy szellővel, a Victoria Memorial csodálatos, hatalmas, nyitott oszlopcsarnokában, fent a Holddal és a csillagokkal, amint épp Kodály Zoltán: Este a székelyeknél csodálatos hangjain keresztül gondolunk haza, Erdélybe és Kőrösi Csomára.. és a székely, magyar kultúrkincsről, a hagyományokról és ősök tiszteletéről tartanak hosszan előadásokat a megnyitó felkértjei- majd a békelángot meggyújva bevezetni a sokaságot a székelykapuk alá… Igazi felemelő, felejthetetlen spirituális pillanatok voltak! Sokkal-sokkal többről szólt, mint általában egy kiállítás-megnyitó!!!
Csodálatos lehetőség volt ott kiállítani - Kalkutta legnagyobb nevezetességében, ahol naponta 8-15 000 /!/ ember látogatott el és természetesen az én kiállításomra is bekanyarodtak.. Fantasztikus, ahogy ilyen rengeteg ember hömpölygött folyamatosan, hetekig a termen át..
Kiállításom talán hozzájárult valamennyire a rólunk meglévő ismeretekhez, Kőrösi Csoma Sándor iránti tisztelet növeléséhez. A csodálatos ősi magyar-székely kultúrkincs bemutatásával egy más, távoli, mégis nagyon rokon, hasonlatos motívumvilág megismertetéséhez és mindezzel picit közelebb hozva egymáshoz Kelet és Nyugat kultúráját, kicsit természetesen gondolva Csoma ottlétének eredeti okára, mely szerint ez a hasonlatosság nem véletlen, hiszen szerinte eleink „erről a tájról szállottak alá, mint nagy kultusznemzetek a Krisztus előtti századokban”.
Úgy érzem, hogy a szeretettel átnyújtott ismeretek, leírások igen nagy érdeklődéssel találkoztak, az emberek kíváncsian és szeretettel érdeklődve nézték a messziről jött textilkiállítást és a messziről jött, mégis motívumaiban sok hasonlóságot felidéző alkotásokat.. A beírások alapján nagy sikere volt Rabindranath Tagore emléktextiljének, de a kapuknak és a Csoma képeknek és leírásoknak is.
Mivel az album, a brossúra és a falakon elhelyezett sok leíró szöveg további információkat adott, elmondhatjuk, sok ezer ember ütötte be otthon Magyarország, a magyar textilművészet, Transylvánia, Kőrösi Csoma Sándor, /Alexander Csoma de Körös/, Budapest, Szatmárcseke, Nagyszentmiklós, Attila és a hunok nevét. Sok újságcikk is megjelent a kiállításról.
Tavalyi utazásom alkalmával elvittem a kalkuttai The Asiatic Society emlékszobájába székely fotóművész barátom Nagy Lajos csomakőrösi, székelyföldi képeit, amelyek felkerültek a pici falakra, megmutatni, emlékezni, honnan érkezett a nagy tudós..A Külügyminiszter Úr és delegációja is elhelyezte koszorúját. Csoma szobája, csodálatos kéziratai, a nagyszótára és egyéb emlékei előtt lerótta kegyeletét. A kis „cella” mély érzelmeket felkorbácsoló zarándokhely, ugyanazok a falak, hatalmas ajtók, zsalugáteres ablakok, melyet Csoma nyitott, csukott, melyben ült, dolgozott, aludt egyszerű gyékényén…
Ugyanaz a hátsó „szolgalépcső”, amelyet kizárólag használt, amelyen hajnalban vagy a késő esti órákban lement, hogy elgémberedett tagjait megmozgassa az épület kiüresedett kertjében..
Természetesen Darjeelingbe is elmentem újra, immár harmadszorra, Istennek hála, hogy ezt is megtehettem, hogy harmadszorra hajthattam főt drága Csoma sírjánál. Ahogy néztem az erőteljesen hegyes-völgyes tájat, mindig mélyen belegondolok, hogyan volt képes ez az ember oda gyalog feljutni, egy kísérővel és úti ládákkal.. ráadásul talán már betegen…
Már csak ez is micsoda teljesítmény , fantasztikus!
És ezúttal , mintha tudná, hogy utoljára jöttem, a Himalája is teljes pompájában megmutatta magát!!!
Igazán boldogan és lelki megelégedésben ültem a sír mellé leányommal. Úgy éreztem, amit én tenni tudok a hatalmas székely-magyar zarándok-tudós emlékezetéért, megtettem. A stafétát átadtam. Remélem, hogy a tudósoknak is kedvet és erőt adhatok, hogy kutassák tovább, amiben Ő, hatalmas tudásával szentül hitt végig - meg nem ingadozott hinni - eredetünkre vonatkozóan.
Ebben van az Ő életáldozata, miközben örök példát adott nekünk, tisztességből, becsületből, kitartásból, szerénységből, állhatatosságból, hitből, hazaszeretetből, igazság-szeretetből, alázatból, szorgalomból, fizikai és szellemi csúcsdöntésekből… Ne legyen hiába!!
Kubinyi Anna
2013.december 26.
CSÍKSOMLYÓI IMATEXTIL
De aztán azonnal jött a gondolat:
legyen minden egyes aranypont egy-egy ima, a csíksomlyói Szűzanyához, Babba
Máriához. Minden alkalommal, mikor fogom az „imafonalat”, elmondok egy üdvözlégyet, sőt be is jelölöm oldalt a
kartonra, hogy végül tudjam, hány imádságot foglal be a textil.
Minden reggel megfogalmazom
imaszándékomat és pontozom a kegyszobor kontúrját a textilen.
Ettől fogva nincs szenvedés,
mérgelődés a nehézségek miatt, csak ima van, felajánlás van, főhajtás van és a
sok technikai újdonság pezsdítő lendületével halad a munka. Létrejön egy
textil, ami köztem és Csíksomlyó között, köztem és a Szűzanya között létrehoz
egy spirituális kapcsolatot. Már mindegy, mennyire látható mások számára, vagy mennyire tetszetős a
kép, a kompozíció, csak halad, készül, gyűlnek az imák és mikor befejeztem,
elégedett voltam.
Megszámoltam a rovátkákat is, és
1212 ima van beleszőve.
Így lett címe „Csíksomlyói
Imatextil”.
Kubinyi Anna
